Boldogságterv

 Úgy látszik időnként, jelen esetben 2 évente, valamiféle késztetést érzek az idő lelassítására, megfogására. Néha úgy érzem, a gyeplő kiszabadult a kezeim közül, és nem tudom merre tartok. Szeretném ha mozgásomnak nemcsak nagysága , hanem iránya is lenne, hiszen így sosem érek célba, pedig nagyon vágyom rá.
 A napok csak telnek, észrevétlenül fogynak, és mindig a szokásos dolgokkal töltöm meg, mintha csak ennyire telne tőlem, mintha csak ennyire lenne igényem, pedig nem!
 Számtalan önfejlesztő könyvet elolvastam, DVD-t megnéztem és elméletben pontosan tudom, mitől döglik a légy, de mikor reggel megcsörren a telefonom, csak arra tudok gondolni, hogy vissza ne aludjak és minden időben elkészüljön, mindenki időben elinduljon, ha lehet jó hangulatban, vidáman.
 Ezután jön a napi rutin többi része, beágyazás, elpakolás, mosogatás, és még sorolhatnám mi minden,de most nem teszem, hiszen nők milliói teszik ugyanezt reggelente a hét minden napján.
 Most mégis úgy érzem elég. Változtatni kell, különben öreg napjaim azzal telnek majd el, hogy szemrehányást teszek minden egyes nyomtalanul elmúló értékes napért, amit megtölthettem volna sokkal több jóval, játékkal, sétával, vagy bármivel, ami nem megszokott, viszont emlékezetes.
 Az elsődleges célom ez: legyen minden napban valami más, de ugyanakkor maradjon meg a biztonságot adó kialakult rituálénk is.
 Holnap kidolgozom pontosan, már most is van néhány ötletem.
 Bevallom, mivel a könyv nekem tényleg a barátom, most is a kezdő lökést eme gyengéd barát adta meg, nevezetesen Gretchen Rubin  Boldogságterv című műve. Inspiráló és módfelett szórakoztató. Ajánlom !