Hibázni szabad!

Tökéletesnek lenni, lehetetlen.
Tökéletes dolgokat alkotni szintén az.
Természetesen legyünk kritikusak magunkkal szemben, nem arról van szó, hogy ne, de legyen egy egészséges határa!
Na, de hol van az?

Jómagam is olyan szöszölős vagyok, olyan akinek a részletek szinte jobban számítanak mint maga az egész, és úgy érzem valamiért, hogy hibázni tilos.
Pedig hibázni, normáktól eltérőt alkotni, más utat bejárni, nem trendinek lenni, igenis lehet, szabad, sőt időnként kell!
A  "hibák" egyébként is inkább csak jelzések, jelzik, hogy nem arra megyünk, amerre szeretnénk. Simán lehet az is, hogy tetszeni fog ez a nem tervszerű irány, lehet, hogy jobb is mint az eredeti.

Egy szabályt kell csak szem előtt tartani, magunk és mások védelmében: Ne ártsunk!

Akkor miért ez a nagy felhajtás a tökéletesség körül? Egyáltalán a tökéletes, mint olyan, létezik?
Lehet valami, vagy valaki a hiábái ellenére tökéletes?
Igen!
Mindenki az! Pont úgy, ahogy van.
Akkor miért szeretnénk mégis mást?
Pont ezért! Mert mást szeretnénk, mint ami van. Az viszont nem jelenti azt, hogy jobb lesz, csak azt, hogy más lesz. Minden viszonyítás kérdése.
Talán ezért is nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mi tökéletes, hanem elég azzal, hogy milyen végeredményt szeretnénk.
És amíg a az úton haladunk, legyen öröm már maga az út.
Értékeljük azt, hogy képesek vagyunk változtatni, létrehozni valamit, valamit amit szeretnénk.

Gondolataid ide is megírhatod: maradjszep@gmail.com